A droghasználat funkciói-Könyvajánló

A droghasználat funkciói egy vékonyka könyv, ám információban annál sűrűbb. Aki kicsit is mélyebben érdeklődik az addiktológia iránt, vagy szakmai, vagy akár személyes indíttatásból, annak feltétlen el kell olvasnia.

Központi kérdése nem az, hogy hányféle drogtól és hogyan függhetünk, hanem alapvetően a függőség egy mélyebb dimenzióját hivatott felderíteni, azaz az adott drog vagy viselkedés milyen funkciót tölt be az egyén életében, tehát, hogy „miért függünk valamitől?”

Ahogy írja bevezetőjében Demetrovics Zsolt, „a funkcionalista nézőpont egyaránt alkalmazható szociológiai, családdinamikai, kortárskapcsolati, illetve neurobiológiai vagy pszichológiai szinten is.”

Betekintést nyerünk az összes megközelítés elméletébe, de alapvetően a személyiség és a család áll a könyv fókuszában.

Még mindig sokan úgy tartják, hogy a „drog teszi a drogost”, holott az adott személyiség és a számára megfelelő drog kapcsolata, „szerencsétlen” egymásra találása egy lényegi pontja a drogfüggőségnek, természetesen sok más tényező megléte mellett, melyek mind kifejtésre kerülnek a könyvben. Ide tartozik, korunk egyik slágertémája, a viselkedésfüggőségek is.

Fontos hangsúlyozni, hogy gyakorlatilag, ugyanolyan mechanizmusok állnak a viselkedés addikciók hátterében, mint a droghasználatéban, ezzel is alátámasztva a fent említetteket. Hogy ez mennyire így van, funkcionális mágneses rezonancia vizsgálattal kimutatták, hogy a játékfüggők játék közben ugyanolyan agyi mintázatokat mutattak, mint a szerfüggők kokain szívása közben.

Magáról a viselkedés függőségekről bővebben egy másik könyvajánló kapcsán fogunk írni.

Itt tehát a lényeg, hogy bár nagy különbség van pl. egy szerencsejátékfüggő és bármilyen szerfüggő, pl. heroinista, akár társadalmi megítélése közt is, illetve az egyén életére gyakorolt hatása is sok mindenben eltérhet, ennek ellenére közös neurobiológiai deficit, azonos kialakulási mechanizmusok, személyiségvonások, családdinamikai jellemzőik állnak a háttérben.

Jelen könyv teljesen laikus közönség számára tartalmazhat nehezebben érthető részeket, gondolok itt a biológiai tényezők bizonyos részleteire, illetve az epidemiológiai helyzetkép néhol száraz adathalmaznak tűnhet. Alapvetően letisztult, tudományos igényességgel megírt szakirodalmi összefoglaló, mely mindezek ellenére érthető, olvasmányos nyelvezettel bír, és bár 2007-es kiadás, jelenleg a könyvben említett tézisek alkotják az addiktológia frontvonalát.