Kim Leine: Kalak- Könyvajánló

Ezt a könyvajánlót kicsit halogattam, leginkább azért, mert ez egy nehéz, önéletrajzi ihletettségű könyv. Érzelmileg megterhelő, ugyanakkor szépen van megírva, erős képekkel dolgozik, olvastatja magát, könnyen haladós, és ugyanilyen könnyedséggel terhel, és alapvetően nem hozza meg a kívánt „katarzist”, feloldozást.

Feloldozást mi alól?

Nagyon ügyesen van felépítve, rögtön beledob a sűrűjébe, először bemutatja „a következményt”, jelen esetben a műszakjában önmagát belövő ápolót, majd visszaugrunk az időben és a következő fejezetben ki is derül az „ok”, azaz a trauma, egy rendkívül beteges apa-fia inceszt viszony.

És bár zavarba ejtő részletességgel írja le az első aktus eseményeit, továbbiakban éppen csak megemlíti, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, ”apám elhalmoz szerelmével”, és amilyen váratlanul a semmiből kezdődik, úgy egyszer csak vége lesz. Megy tovább az élet, halad a történet, de a trauma feldolgozatlansága, kimondatlansága végig lüktet a sorok között, és talán pont emiatt válik egyre nyomasztóbbá és nyer értelmet főhősünk önpusztító tevékenységeinek sora.

Nem egy klasszikus „drogos könyv”, tehát nem a függőség határozza meg a fő sodort, hanem bemutat egy látszólag funkcionáló életutat, ami aztán egyre kevésbé talál menedéket, és amelybe egyre jobban bekúszik a kimondhatatlan fájdalom.

Kim akaratlanul bünteti magát, önfeláldoz, vezekel, menekül egy zord grönlandi tájra, ahol mindig kívülálló marad, bármennyire képes asszimilálódni, de igazából a magány a kívülállóság érzése tájfüggetlen.

A súlyos múlt ellenére, nem érzelemfókuszú könyv, nem értelmez, nem magyaráz, egyszerűen csak leírja az események sorát a maga nyers valójában, miközben az északi kultúrák mindennapjai, különbözőségei tárulnak elénk, a maguk fagyos szépségében.

Ahogy a bevezetőben írtam, a feloldozás elmarad, mert bár a regény megszületett, és abban biztos vagyok, hogy terápiás erővel bírhatott,- és Kim a mai napig ír,

ősszel Magyarországra is el fog látogatni legújabb könyvének bemutatója kapcsán-de meghagyja olvasóját abban az önemésztésben, ami a sok megválaszolatlan kérdés, a túlmagyarázás hiányából fakad, mert, hogy nem lehet és talán nem is kell megértenünk, hogy mi miért történt, és ez az indirekt hatás az, amivel operál és súlyt ad minden kimondott szónak.

Azt gondolom, hogy egy fontos írás, ami keményen megdolgoztat, de sok szépséget is ad, úgymint a kultúrák diverzitása, az ápolói szakma sokszínűsége, az irodalom fontossága, havas fjordok, rideg csontig hatoló hideg, kopár ködös síkság és hatalmas hegyek váltakozása, ingázás és küzdelmes bolyongás a belső béke eléréséért.