Felépülés a függőségből: a szerencsejáték és szerhasználat-könyvajánló

Hiánypótló könyv több szempontból is, egyrészről pontosan bemutatja, hogyan is néz ki egy felépülésközpontú, Minnesota-modell szerint szerveződő rehabilitációs osztály.

Szerhasználóktól, hozzátartozókon át bármilyen segítő szakmabelinek rendkívül hasznos tudást ad át, természetesen a civil embereket is beleértve. A felvételi beszélgetés, motivációs interjú, napi rutin, a felépülők feladatkörei, az összes foglalkozás, terápiás technika, a 12 lépéses programok szerepe, ott dolgozó szakember, tapasztalati szakértők munkája, hitvallása megfogalmazásra kerül, miközben pontos leírást kapunk a függőségek természetéről, szakmai megítéléséről, rendkívül sok sajátélménnyel, E/1-ben elmesélt felépülés történettel.

Pontosan azt a homályt oldja fel, ami a pszichiátriai, vagy addiktológiai osztályok működésével kapcsolatos tapasztalatunk. A következetesség, keretek betartatása mellett a szeretet, a biztonság, az elismerés, a közösségben rejlő erő, az egyenrangúság, az emberi méltóság tiszteletben tartása alapvető.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a gyógyszeres kezelés csak nagyon indokolt esetben jellemző, ezzel is ledöntve egy sztereotípiát.

A pár hónapos turnusokban jelenlevő betegek a bent töltött idő alatt tényleges közösséggé szoktak kovácsolódni és a valódi gyógyulást, felépülési folyamat erejét maga a közösség adja.

Maga a Minnesota-modell Bill és Bob által 1935-ben alapított AA (Anonim Alkoholisták) csoportok szellemisége nyomán alakult. Olyan bentlakásos intézményeket hoztak létre, (első három, USA Minnesota államban található, innen a név) ahol a sorstársak egymás közötti tapasztalatcseréje, támogató jelenléte meghatározott 12 lépéses program keretén belül valósult meg.

Minden Minnesota- modell szerint szerveződő intézet alapját, az önsegítő csoportok működésmódja adja, egyben, mint magas küszöbű ellátórendszer, felvételi kritérium az önsegítő csoportok előzetes látogatása. Egyéb terápiás lehetőségek sokszínűségét az ott dolgozók szerteágazó ismeretanyag adja(pl. színház, meseterápia, olvasásterápia, lépéscsoportok stb..) Fontos kiemelni, a tapasztalati szakértők jelenlétét és aktív közreműködését a felépülésben, ők olyan felépült, illetve felépülő segítők ( mivel ez nem egy lezárt folyamat), akik hiteles mintául tudnak szolgálni a még rehabilitáció elején járó társaiknak.

„Nem a hagyományos egészségügyi hierarchia adja meg a szavunk súlyát, hanem a hitelesség és a kompetenciák. A professzionális segítők értenek a tünetek felismeréséhez, a kezelési módszerek kiválasztásához, a felépülő segítők pedig értenek a szenvedélyes józanság megéléséhez, ápolásához.”

De pontosan mi is ez a felépülés-központú megközelítés?

Számtalan módon fogalmazzák meg a kliensek, illetve az ott dolgozók is. Mindenki más oldalról, saját szubjektív világát beleillesztve közelíti meg. Amit én kihangsúlyoznék, hogy ez nem egyszerűen csak arról szól, hogy az illető absztinensé, azaz szárazzá váljon, tehát minden marad a régiben, csak szer nélkül, hanem, hogy józanná váljon, józanságmunkával, egy életre szóló feladattal, ami egy új létezési dimenzió lehetőségét adja, folyamatos önreflexió, önismereti munka, a függő működésmód felszámolása, kíméletlen őszinteség elsősorban önmaga felé.

„A felépülés leginkább egy aktív utazásként írható le, amely önmagunk megismerése, intenzív tapasztalatszerzés és a tanulás szellemi és önismereti munkája. Ez az utazás megszünteti a függő társaként állandósult magányt, és egy elfogadó, szeretetteljes közösség reményét váltja valóra.”

Terjedelmes könyv sokféle, izgalmas ember, felépülők, felépülő segítők, segítő szakemberek szenvedélyes, őszinte beszámolója egy ismeretlen, mostohagyerekként kezelt terület működéséről, inkább a sikerekre és a munka szépségére koncentrálva, olvasmányos, a néhol szárazabb témák ellenére is könnyed stílusban.