Baj van az evés körül.

,,Mindenki úgy él, ahogy eszik.” – mondja Scott Jurek, amerikai ultramarton futó. De hogyan táplálkozunk ma, és hogy tették mindezt őseink? Miben és hogyan változott az étkezés az idők alatt és hová vezet mindez? Az ember életének teljesen természetes módon fontos része az étkezés. Forgács Attila így fogalmaz: ,,A táplálékfelvétel egyidős az élettel. A leglényegibb életmegnyilvánulás az aktív anyagfelvétel.”.

Evidencia, hogy étkezés nélkül életképtelenek lennénk, hiszen a táplálék és folyadék megléte (vagy hiánya) nem csak érzelmeinket, hangulatunkat, gondolatainkat, viselkedésünket és kapcsolatainkat befolyásolja, hanem magától értetődő módon fontos szerepet játszik fizikai jóllétünk és testi szükségleteink kielégítésében is.

Evés ma, avagy a tömeges elhízás és az éhhalál paradoxona

Az egész életet áthatja az evés, a rágás és az ebből szépen lassan kialakuló evészavarok arzenálja, amelyek sajnálatos módon lassan szerteágazóbb és „színesebb” jelenségkörbe tartoznak, mint azt valaha gondoltuk volna. Például a kóros soványsággal járó anorexia nervosa jelenleg a legnagyobb mortalitású pszichiátriai betegség a világon.

Egy statisztika szerint a betegség halálozási rátája 10 évvel a betegség kezdete utána 10%-ra rúg. Ezen a ponton azonban felmerül a kérdés, hogy miért lehet az, hogy miközben tombol a soványságkultusz, paradox módon még soha ezelőtt nem volt olyan kövér a társadalom, mint a mai napon?

A glObesity, azaz a tömeges elhízás kifejezésére szolgáló mozaikszó a globe (földgömb, egész világra kiterjedő) és az obesity (elhízás) angol szavakból tevődik össze. 2001-ben írták le először a kifejezést egy WHO (World Health Organization)- jelentésben, mely az egyre inkább elharapódzó, világméretű elhízásra hívja fel a figyelmet. Bizonyos statisztikai adatok szerint a világon mintegy egymilliárd túlsúlyos ember él, melyet a közel 475 millió elhízott emberről tárolt adat tesz még drasztikusabbá. További statisztikák azt mutatják, hogy az iskoláskorúak közül mára már több, mint 200 millió gyermek küzd túlsúllyal és közülük kb.50 millió gyermek számít „csupán” kövérnek.

Megdöbbentő adatok ezek,azt gondolom, így elképzelhető, hogy itt lenne az ideje szembenézünk azzal, hogy nagy baj van az evés körül.

Miért eszünk jóval többet, mint amennyire létfenntartásunkhoz szükségünk lenne?

Brian Wansink az Evés ész nélkül c. lebilincselő könyvében részletesen mutatja be, mi minden befolyásol bennünket abban, hogy jóval többet együnk a kelleténél. Kutatásai azt mutatják, hogy már napi 100 kalória többletbevitellel félévente 3 kg-ot szedhetünk magunkra, míg évente mindez 6 kg-ot jelent, melyet egyébként egy naponta megtett, könnyed 20 perces sétával akár le is adhatnánk. Azzal, hogy megjelentek az autók, a hűtőszekrények, a televíziók, valamint tombol az úgy nevezett ,,Mcdonalizáció”, elkezdtek még inkább láthatóvá válni a tömeges elhízás jelei.

Megjelent a moho sapiens is, mint az új, 21. századi fogyasztó.

A moho sapiens az az ember, aki gondolkodás nélkül bekebelez és felfal mindent, ami az útjába kerül. Ezt akár nyugodtan szó szerint is érthetjük, hiszen az egyik legújabb szorongásos evészavar, a pica, amely épp arról kapta a nevét, hogy az ember, olyan fogyasztásra alkalmatlan ételeket eszik, mint például a föld vagy a szalvéta.

Személyes véleményem szerint az egyik legfontosabb faktor az elhízásnál, hogy legtöbbünk elveszítette a kapcsolatot legbelsőbb önmagával. Sok esetben süketek vagyunk testünk evéssel és sok minden mással kapcsolatos valódi jelzéseire (gyomortelítettség, vércukorszint stb…), így első sorban nem éhségünk kielégítése motivál bennünket, amikor ételhez vagy italhoz nyúlunk.

Hatással vannak ránk jól begyakorolt szokásaink, a környezeti és belső, valamint a tudatos észlelést el nem érő, szubliminális ingerek is. Ilyen inger pl. az étterem világítása, a háttérzene vagy akár a tányér mérete. Természetes számtalan egyéb dolog befolyásol még minket, melyet most nem sorolnék tovább.

Kezd láthatóvá válni, hogy a folyamatosan minket ostromló kulcsingerek és kettős jelentést hordozó, azaz double bind- üzenetek áradata hová is vezet pontosan. Egyfelől azt várják tőlünk, hogy vásároljunk, méghozzá most azonnal, jó minőségűt és sokat. Egy termék legyen bio- eco- öko, de legalábbis laktóz- kazein- glutén- hal- hús- szója- zeller- mogyoró- mustár és/ vagy tojásmentes.

Mindeközben az általánosan elfogadott társadalmi szépségideál normája azt diktálja, vagy inkább ordítja az arcunkba nap, mint nap, hogy kontrolláljuk halálra étkezési szokásainkat, kövessünk valamilyen, sokszor egészen irreális és a végtelenségig egészségtelen diétát, együnk zéró kalóriás ételeket, természetesen legyünk csinosak = legyünk soványak, és mindeközben érezzük magunkat remekül. Ezek a dolgok egészen egyszerűen kizárják egymást. Vagy trendi fánkokat eszem, miközben az a minimum, hogy fotózom magam, vagy 0 kalóriás lisztből készült tésztát választok reszelt gyömbérrel, mert az fogyaszt. A kettő egyszerre nem megy, csak akkor, ha szinte tudathasadásos állapotba taszítom magam a vágyaim, a szükségleteim és a lehetőségeim között feszülő, áthidalhatatlan ellentmondások miatt.

Felhasznált irodalom:

• Dr. Forgács, A (2004). Az evés lélektana. Budapest: Akadémia Kiadó

• Dr. Forgács, A. (2008). Az ételfogyasztás mértékét szabályozó szociokulturális tényezők. In: Túry,F. és Pászthy, Bea (szerk): Evészavarok és testképzavarok (pp.341-352) Budapest: Pro Die.

• Dr. Forgács A., Forgács D. és Forgács D. (2013). Globesity, a tömeges elhízás pszichológiája. Magyar Tudomány, 2013(7), 811-819.

• Pászthy, B., Túry, F. (2008). Evészavarok és testképzavarok. Budapest: Pro Die Kiadó.

• Túry F., Szabó P. (2000). A táplálkozás magatartás zavarai: az anorexia nervosa és bulimia nervosa. Budapest: Medicina Könyvkiadó

• Wansink, B. (2014). Evés ész nélkül Miért eszünk többet, mint hisszük?Budapest: HVG Kiadó.

Fotók: Pinterect.com