Ezerarcú nő.

Mostanában sokat foglalkoztat a nőiség témaköre, amely, talán az évek lassú, de folytonos előrehaladásával napról napra, egyre inkább megmutatja lényegét. Ha becsukom a szemem és elképzelek egy Nőt, aki bennem is és talán mindenkiben, más- más formában ugyan, de megtalálható, akkor a következőket látom…

Látok egy Nőt, aki ok nélkül ünnepli önmagát mindent nap. Aki úgy érzi, hogy nőiessége erőforrás. Aki tudja, hogy a múlt eseményei, bármily fordulatosak vagy fájdalmasak voltak, hozzásegítették személyes fejlődéséhez. Látok magam előtt egy Nőt, aki képes túllépni a múlton. Aki nem rágódik, nem hibáztat, nem bánja meg a tapasztalatait. Aki teljesen a jelenben létezik. Aki meghatározó szerepet játszik önmaga életében. Aki tudja, hogy a saját világának közepe ő maga. Aki meghúzza határait és tiszteletben tartja másét is.

Csukott szemeim előtt látok egy Nőt, aki kreativitását úgy bontja ki, hogy azzal nem sért meg mást. Aki nem bizonygatja saját igazát, de halkan, megingathatatlan bizonyossággal kitart mellette. Aki nem hívja fel magára kényszeresen mások figyelmét. Aki hiányait és sérüléseit önmagával szembeni méltósággal viseli. Aki a fájdalmat magához öleli, bármennyire elviselhetetlen is, és elfogadja azt még akkor is, ha nem lehet.

Látok egy Nőt, aki nem fordul el magától. Aki egyenrangú kapcsolataiban ugyanazt a szeretet adja a másiknak, mint legjobb önmagának. Aki elfogadja saját, mások és a világ létezésének ciklikusságát, s ebben a rendszeres rendszertelenségben igyekszik rátalálni saját biztonságára. Aki nem ragaszkodik mindenáron saját igazságához, hanem elfogadja, hogy ahány ember él a Földön, annyi valóság létezik.

Látom magam előtt azt a Nőt, aki méltósággal viseli sugárzó szépségét. Aki nem él önhazugságban, aki nem próbál másnak tűnni, mint, aki, de büszkén éli meg önmagát. Egy nőt látok, aki feloldódik saját szexualitásában. Aki odafigyel legbelsőbb impulzusaira, és azokkal harmóniában létezik. Aki nem tagadja erotikus és kacér természetét. Aki testi- lelki erejét nem mások kárára, vagy a mások feletti uralomra használja. Aki szeretve vezeti a másikat, ha az elakadna vagy támogatásra szorulna. Aki hűséges a saját maga által felállított elképzeléshez. Aki szándéka szerint az önmagához mérhető legjobbra törekszik, de elnéző, ha ez nem mindig sikerül, ha olyat tesz, amit szándéka szerint nem tett volna. Aki képes az önvizsgálatra. Akinek nem fáj bocsánatot kérni, és nem fáj megbocsájtani.

Aki képes újrakezdeni. Aki nem mondja, hogy „Én már nem változom meg.”. Aki képes megújulni. Aki személyiségének izgalmas sokszínűségét, ezerarcúságát örömmel és büszkeséggel éli meg.

Látom a Nőt, aki növekvő évszámait szeretettel szemléli, és az elmúlt évek gyarapodását mind bölcsessége mélyüléseként könyveli el. Aki nem féltékeny egykori önmagára. Aki nem harcol a visszafordíthatatlansággal. Aki testével olyan tisztelettel bánik, mint legjobb barátjával.

Ez a Nő elfogadja, hogy az életben nem mindig jár jól. Hogy a fenti és lenti állapotok csak egymáshoz mérve értelmezhetőek. Hogy az élet tele van meglepetéssel, amelyre nem lehet felkészülni, de ha elfogadó és odaforduló hozzáállással létezik, akkor minden egyes történés tanítómesterévé válhat.

És még most is látom magam előtt a Nőt, aki rugalmas kíváncsiságával, határtalan életigenlésével, visszavonhatatlanul Nő.

Úton vagyunk.