Csak magadra számíthatsz...

Elég erős üzenet, de gyakorlatilag kisiskolás korunk óta ebbe szocializálódtunk.

„Ne less! Ne súgj! Ne beszéljétek meg! Nem csapatmunka! EGYÉNI feladat!”

Nem az a baj, hogy vannak feladatok, ahol az egyéni kompetenciák mérettetnek meg. A baj az, hogy gyakorlatilag csak ilyen módon történik számonkérés, melynek következményeként egy 5-ös skálán tudjuk elhelyezni önmagunkat és másokat is. A legfőbb gond, hogy a jegyek általi skatulyázás mögött nem árnyalódik maga a teljesítmény, leginkább a diáktársak számára. A tanulók nem nézik meg egymás dolgozatát, igaz felelni hallják egymást, de addigra már sokszor sikeresen elsajátították az ítélkező, „te közlésekben” működő kommunikációt. („De hülye, ezt nem tudni...” Miközben előtte azon retteg, nehogy ő menjen felelni.)

Gyakran használt védekezési módszer a másik teljesítményének lehúzása, ezzel magunkat magasabb pozícióba emelve. Ha kikerülünk a munkaerőpiacra, többnyire teamekben kéne dolgozni, de mivel nemhogy kialakulhatott volna erre való képességünk, folyamatos tiltásban szocializálódtunk. Ezért sem tud hatékonyan működni jó pár munkakapcsolat. Az önérvényesítés kerül előtérbe a problémamegoldás helyett. A minősítő közlések a támogató, építő jellegű kritika helyett. Arra programoztak, hogy csak egy helyes megoldás van, uniformizálták a gondolkodásunkat.

Sok szempontból szerencsésebb lenne, ha már gyerekként elsajátíthatnánk a közös gondolkodás művészetét. Számtalan tanulmányban leírták már a kiscsoportokban való munka jótékony hatásait. Talán az egyik legmeghatározóbb Elliot Aronson mozaik módszere, melyet 1978-ban publikált. A kísérlet egy texasi iskola vegyes etnikumú osztályában zajlott . A kiscsoportos munkát úgy alakították ki, hogy ugyan az adott feladathoz szükséges információ egésze a csoport rendelkezésére állt, de a tagok csak részinformációkat kaptak. Ahhoz, hogy mindenki a teljes ismeretanyag birtokába kerüljön, előbb megtanulni, majd egymással megosztani kellett az adott részletet. A diákok hamar ráébredtek, hogy egymásra vannak utalva, csak egymás segítségével sajátítható el az adott tudás. Amennyiben becsmérlik a másikat, vagy nem megfelelően kommunikálnak nem kapják készhez az elsajátítandó ismerethalmazt, amiből később dolgozatot kell írniuk, így hátrányba kerülnek a jobb tanulók is. Ezért az erősebb tanulók a gyengébben teljesítőket nem megbélyegezve letromfolták, sokkal inkább segítették őket tanulási technikájuk fejlesztésében. Ezzel a módszerrel kontrollcsoporthoz képest bizonyítottan növekedett a résztvevők empátiás készsége, a segítőkészség, csökkent az agresszió, valamint a versengésre való hajlam.

A fent leírt kísérlet alapvetően különböző etnikumú, illetve eltérő társadalmi réteghez tartozó gyerekek sikeres integrációját tűzte ki célul. De az eredmény úgy gondolom ezen túlmutat. Már önmagában az is mérföldkő lenne, ha lényegesen több közösen megoldandó feladatot kapnának az iskolás tanulók. Elindulhat az egymás közötti véleménycsere, differenciálás a választási lehetőségek között, érvekkel alátámasztva. Mivel előbb-utóbb megtapasztalnák, hogy a célvezérelt kommunikáció növelné az eredményességet. A diskurzus közben mindenki felmérhetné saját és társai kompetenciáit, mely alapján leoszthatnák/felvállalhatnák a részfeladatok elvégzését. Mindeközben a bevonódás hatására a motiváció külsőből belsővé válik, valamint kialakul a felelősségérzet a többi tag felé. Az egyén sikere a csoport sikere, illetve vica versa. Ezáltal realizálódhat, hogy nem kell mindenben a legjobbnak lenni, a csoport tagjai kiegészítik, növelik egymás teljesítményét, összegződik a tudás, nagyobb sikerek érhetőek el. Nem a versengő, hanem a támogató, a másik fejlődését elősegítő attitűd kezd dominálni. A folyamat részeként az egészséges önértékelésre, önismereti tudásra való hajlam progressziója várható. Megélhetővé válik az egységhez való tartozás, valamint a különféle vélemények sokasága közül kibújó gondolatok, kétségek, komplexusok azonossága. Nem vagyunk csak önmagunkra utalva, hogy hasonlóak vagyunk, de nem egyformák.

Mindezen hatások korai megélése, személyiségbe való beépítése -sok egyéb nem említett faktoron túl - egy sikeres, kiegyensúlyozott felnőtt lét egyik építőköve lehet.

Kép : www. pinterest.com